A szülésre, az ahhoz kapcsolódó érzésekre a nők életük végéig emlékeznek, életük meghatározó életeseménye, és már kutatások bizonyítják, hogy annak negatív vagy pozitív töltete megjelenik később a női önértékelésben és az anya-gyerek kapcsolatban is, a gondoskodás minősége pedig az unokáig hat. Ezért is van óriási jelentősége annak, hogyan élik meg a nők a szülésüket, anyává válásukat.
A szülésre gondolhatunk úgy, mint egy kapura, ami átlépteti a nőt egyik életszakaszból a másikba. A szülés átmenet, megnyílás, a nő megnyílik testileg és lelkileg egyaránt. A gyermek érkezésekor a női és a férfiszerep kiteljesedik, fejlődést hoz mind egyéni, mind társas, mind családi szinten. A szülésre, az ahhoz kapcsolódó érzésekre a nők életük végéig emlékeznek, életük meghatározó életeseménye, és már kutatások bizonyítják, hogy annak negatív vagy pozitív töltete megjelenik később a női önértékelésben és az anya-gyerek kapcsolatban is, a gondoskodás minősége pedig az unokáig hat. Ezért is van óriási jelentősége annak, hogyan élik meg a nők a szülésüket, anyává válásukat.
A szülés fájdalommal jár
A vajúdás és a szülés természetes fiziológiai folyamat, ami fájdalommal jár. Amikor a szülésre, mint fájdalmas eseményre gondolunk, akkor megjelennek bennünk azok az élmények és tapasztalatok, amelyeket addigi életünk során a fájdalomról gyűjtöttünk. Hogyan tekintünk általában véve a női testre: mint aki alkalmas a szülésre és képes elviselni ezt a fájdalmat, vagy nem? Tudunk-e pozitív értelmet adni ennek a nagyon intenzív testi megélésnek?
A felkészülésben sokszor hangsúlyos a fájdalomtól való félelem. A fájdalomról mindannyiunknak van tapasztalata: az általában valami negatívat jelent, csillapítani kell, szenvedéssel jár. A szülési fájdalom természetszerűleg más: a méhkontrakciók azt jelzik, a folyamat halad, a baba ezek a kontrakciók segítségével tud megszületni, így szükséges ez a testérzet. A kontrakciók lassan indulnak és fokozatosan rövidül a szünet köztük, és válnak egyre erősebbé, de elmondhatjuk, amikor a szülés mehet a maga természetességében, beavatkozások nélkül, szabad mozgással, biztonságos, támogató közegben, akkor a közben megélt intenzív testélmény elviselhető, bírható, sőt, segítheti is az anyaságba való átlépést.
A szülés fázisai és hormonjai
Szülés körül dolgozó szakemberek beszámolói szerint az anyák nagyon hasonlóan viselkednek a szülés fázisaiban. A vajúdás elindulásakor az izgatottság jellemző, ami mellett megjelenik az öröm, de a szorongás is – a legtöbb esetben ilyenkor a nő a kontrakciók között folytatja napi tevékenységét, pakolászik, készülődik. Az aktív szakban befelé fordulóvá válik, inkább magára, testére, babájára figyel, ilyenkor mennek a szülés helyszínére, ahol a megérkezéskor jellemzően lassul, megakad egy időre a folyamat. Ez a tágulási szak, ami több óráig tart, első szülő esetén 10-12 óra is lehet, többedszer szülőnél kevesebb. A kitolás előtti szakban nyugtalanságot lehet tapasztalni a nőn, ilyenkor nehéz kommunikálni az anyával, megszűnik a külvilággal való racionális kapcsolat. Ha az anyák teljesen át tudják adni magukat a folyamatnak, ekkor élhetnek át testi-lelki eksztázist, ez a teljes megnyílás, de ekkor jelentkezhet félelem, pánik is. A kitolás fázisában újra koncentráltak lesznek, figyelnek a külvilágra és amikor megszületik a baba, öröm és boldogság, megkönnyebbülés járja át őket.
Hormonális szinten fontos tudnunk, hogy az anya maga által termelt oxitocin hormonja azon felül, hogy a méhösszehúzódásokat erősíti, fájdalomcsillapító hatású, nyugtató, csökkenti a stresszt és nagy szerepe van a szoptatásban. A szülésben részt vesznek a szervezet saját fájdalomcsillapító hormonjai is, a béta-endorfinok, amik a jó közérzetért és az euforikus megélésért felelnek. Nincs jó hatással azonban a szülés folyamatára az adrenalin, ami stressz esetén csökkenti a kontrakciókat, és ezáltal kevesebb vér jut a méh és a méhlepény felé. Ebből is láthatjuk, milyen bonyolult működése és összjátéka ez a hormonoknak, és egyben milyen egyszerű is. A szülésnél fókuszba kell kerüljön, hogy a vajúdót mindenki abban támogassa, hogy a saját hormonrendszere végezhesse feladatát.
A szülés, mint módosult tudatállapot
A szülés módosult tudatállapotot idéz elő a nőnél, ami megfelelő feltételek esetén spontán módon jön létre, illetve a különféle rituálék, ismétlődő mozgások segíthetnek előidézni ezt. Ilyenkor a figyelme befelé irányul, másképp érzékeli a környezetét, és az időt, a testét, mint általában, érzékei élesednek, fogékonyabb a környezetből érkező szuggesztiókra. Ez azért fontos, mert a fentebb említett átmeneti szakban akkor tud legjobban befelé figyelni, megérezni, mire van a testének szüksége, hogy a babája megérkezhessen, ha át tudja magát adni a folyamatnak – ezt segíti a módosult tudatállapot. Fontos hangsúlyozni, hogy ekkor is magas az éberségi szintjük, meg tudják tartani a kontrollt, és emlékeznek mindenre, ami ebben a szakaszban történik.
A cikk részlet a Hét Nap c. hetilapban megjelent írásomból.