A várandósság kilenc hónapja ambivalens érzésekkel teli. Az öröm, izgatottság, várakozás mellett megjelenhet a bizonytalanság, félelem. Ez természetes, hiszen a gyermek érkezésével megváltozik az addigi élet. Hogy mely érzések vannak túlsúlyban, milyen gondolatok kapcsolódnak a gyermekvárás időszakához, azt a férfi és a nő, a pár egyéni és közös addigi tapasztalatai, és jövőbeni elképzelései, tervei is befolyásolják.
A három trimeszterben megélt érzések
A várandósság első trimesztere lélektani szempontból hozzávetőlegesen az első három hónap, fő témája anyai oldalról a befogadás, megtartás. A régi időkben ekkor még a legtöbb esetben csak egy sejtés, megérzés volt, hogy megfogant a nő – ma az érzékeny teszteknek köszönhetően már egy nagyon korai várandósságról is biztos tudás lehet még a menstruáció elmaradása előtt. Pedig milyen fontosak ezek az megérzések: akik egész korán érzik azt, hogy egy élet fogant meg bennük, önbizalommal lépnek a várandósságba, ami a későbbiekben is erősíti bennük a hitet, hogy képesek a kihordásra, szülésre, felnevelésre. Az első trimeszter azonban esékeny időszak is, sérülékenynek érezheti magát a nő, ekkor a szervezet befogadja az új életet, ez esetenként múló rosszulléttel jár, többek között az anyai immunrendszer visszafogottabb működése miatt, félhet a veszteségtől, így az is természetes, ha a várandósságot még titokban tartják, és majd csak a 12. heti szűrővizsgálat után jelentik be.
A második trimeszter akkor veszi kezdetét, amikor az anya elkezdi érezni a magzat mozgásait – ez egy megbizonyosodás, hogy valóban egy másik élet fejlődik benne. Legtöbbször az apában is ekkor tudatosul a várandósság valódisága. Az anya, míg addig inkább arról fantáziált, milyen anya lesz majd, hogyan nevelik majd a babájukat, milyen apa lesz a párja, ebben az időben gondolatai középpontjába a baba kerül: elképzeli, álmodik vele, különféle tulajdonságokkal ruházza fel, értelmezi a mozgását. Ez mind nagyon fontos kapcsolatuk alakulásában.
A test változik, már látszódik a várandósság, ami segíti az anyát az új állapotba való belehelyezkedésbe. Ezzel a környezet is új státuszba helyezi a nőt – a védelem, az óvás megérkezik kívülről is. A legtöbb esetben elmúlnak a kezdeti rosszullétek, így a nő energikusabbnak érzi magát. Ez a szakasz addig tart, míg az anya magában életképesnek nem tudja magzatát.
A harmadik trimeszter témája anyai oldalról maga a szülés és az elengedés. Ebben az időben újra erőteljesebbek lehetnek az ambivalens érzések: egyrészt nagyon várják a találkozást a babával, másrészt terhesnek élhetik meg ezt az időszakot a testi változások miatt, és fokozottabb lehet a stressz is a szülésre és a végérvényesen bekövetkező változásra gondolva. Az anya ilyenkor visszavonul, készülődik, hogy fogadhassa babáját. Ebben az időben már kevesebbet gondol úgy a babájára, mint a középső időben, így annak ad lehetőséget, hogy a baba olyannak szülessen meg, amilyennek lennie kell – ez az elfogadást erősíti benne.
Kapcsolat a magzattal
A magzat az anya méhében nagyon sokat megtanul a külső környezetről, az anya mentális és fizikai állapotáról, de a családról is, ahová majd érkezik a megszületéssel. A magzat képes a tanulásra, kutatások bizonyítják, hogy nem csak hallja anyja hangját, de fel is ismeri azt, és visszaemlékszik azokra a mondókákra, versekre, dalokra, amiket az anya várandósan mondott, hallgatott. A megszületés utáni 8-9 hónapos korra alakul ki a babák kötődési mintázata, ám ennek a gyökerei az anyaméhben megéltekre tehetők.
Az anya különféle csatornákon keresztül kommunikál magzatával – ez a biológiai, viselkedéses és az intuitív csatorna, újabban pedig ide sorolják az ultrahangot is. Részleteiben nem térek ki ezekre, csak általánosságban jegyzem meg, hogy mit is takar ez a kommunikáció. A magzat a véráramon keresztül kap információt anyja hogylétéről, például abból, hogy mennyi és milyen minőségű vér érkezik meg hozzá. Kortyol a magzatvízből, így megtudja, hogy anyja milyen ételeket fogyaszt, milyen ízeket preferál. Csodás folytatása ennek az anyatejes táplálás, ahol szintén alakítja az anyatej ízét az étel, amit az anya fogyaszt. A magzat az időről is tapasztalatot gyűjt, találkozik a napi ritmussal, de ahogy már említettem, tanulja anyja hangját, keze érintésének melegségét a hason keresztül, információkat szerez arról, milyen környezetbe születik majd.
Az anyai stresszt is nagy mértékben érzékeli a baba. A tartós depresszió, a környezeti kedvezőtlen feltételek, a magzat elutasítása károsak a magzat fejlődésére nézve, koraszüléshez vezethetnek, és hosszú távon is kockázatot jelentenek bizonyos betegségekre tekintve. A felismert nehézségekkel, a nagyfokú stresszt átélő anya a megfelelő segítséggel visszafordíthatja ezt az állapotot, ami pedig pozitívan hat magzatára, kettejük kapcsolatára.
A cikk részlet a Hét Nap c. hetilapban megjelent írásomból.